„A Csomók Őrzője”

Egy kis faluban, ahol a fonalak nemcsak összekötnek, hanem mesélnek is, élt egy asszony, akit mindenki csak úgy hívott: a Csomók Őrzője.

Nem volt varázslónő, nem volt tündér, de a kezei közül csodák kerültek ki. Minden csomó, amit megkötött, egy érzést zárt magába. Egy vágyat. Egy emléket. Egy titkos reményt.

Egy napon egy kislány, Lili, csengetett be hozzá. Kezében egy elszakadt karkötőt szorongatott – az utolsó emléket, amit az édesanyjától kapott.

A nő nem szólt semmit. Leült vele. Kiválasztott egy új fonalat. Majd elkezdte. Csomózott, lassan, figyelmesen. Mintha minden egyes mozdulat egy ölelés lenne – az anyától, aki már nem lehet ott.

Amikor a karkötő újra összeállt, csak ennyit mondott:

„Minden csomó egy történet. Egy új kezdet.”

Lili másnap visszatért. Aztán harmadnap is. Csendben figyelte a nő ujjait. Majd maga is elkezdett csomózni.

Ahogy múltak az évek, a lány kezei is egyre ügyesebbé váltak. És mikor az Őrző ujjai elfáradtak, Lili már készen állt átvenni a helyét.

Így lett ő a falu új csomózója. És minden este, mikor valaki megállt a kis ablaknál, láthatta a fonalat – ahogy finoman, csendben összeköt dolgokat.

Mert aki szívből csomóz, az nemcsak fonalat köt össze. Hanem embereket is.