đ CsomĂłk Ă©s TörtĂ©netek â 3. rĂ©sz

A Gyermek CsomĂłja
Volt egyszer egy kisfiĂș, aki soha nem tudott egy helyben ĂŒlni. Mindig futott, mĂĄszott, szaladt â a vilĂĄgot akarta megĂ©rinteni, minden kis szögletĂ©vel egyĂŒtt.
Egyik nap az Ă©desanyja leĂŒltette a kertben. ElĂ© tett nĂ©hĂĄny szĂnes fonalat. âPrĂłbĂĄlj meg egy csomĂłt kötniâ â mondta. A fiĂș elĆször nevetett. Ez tĂșl lassĂșnak tƱnt. TĂșl csendesnek.
De ahogy megfogta a fonalat, valami törtĂ©nt. Az ujjai elgondolkodtak. A szĂnek mesĂ©lni kezdtek. A fonĂĄl engedett â Ă©s csend lett körĂŒlötte.
Egyetlen csomĂłt kötött csak aznap. Egyetlen aprĂł hurkot. De az a csomĂł az elsĆ volt, ami nem kĂvĂŒl, hanem belĂŒl kötötte meg a vilĂĄgot.
AttĂłl kezdve, ha dĂŒhös volt, csomĂłt kötött. Ha szomorĂș volt, csomĂłt kötött. Ha örĂŒlt, Ășjabb szĂnt vĂĄlasztott â Ă©s kötött.
Nem minden lett szép. De minden igaz volt.
Ăvek mĂșlva, mikor mĂĄr nagyobb lett, megĆrizte azt az elsĆ csomĂłt. Egy kis dobozban, egy fonallal, amit azĂłta sem vĂĄgott el.
Mert van, amit nem érdemes kibogozni.
Hallgasd meg a mesét:
Te mire kötötted az elsĆ igazi csomĂłdat? MesĂ©ld el nekĂŒnk a #csomokestortenetek hashtag alatt!