CsomĂłk KarĂĄcsonyra

Kint hĂł esett. Csendesen, puhĂĄn, mintha az Ă©g is lassabban venne levegĆt. Odabent egy hĂĄzban gyertyĂĄk Ă©gtek, Ă©s a fonalak illata keveredett a fahĂ©jjal.
Az asztalon aprĂł, szĂnes csomĂłk sorakoztak â csillagok, szĂvek, fenyĆfĂĄk, harangok. Nem boltban vett dĂszek voltak ezek. Mind egy törtĂ©netet hordozott.
Az egyik csillag akkor kĂ©szĂŒlt, amikor Ășj Ă©let Ă©rkezett a csalĂĄdba. Egy fenyĆforma a nagypapa kedvenc szĂnĂ©bĆl â azĂłta Ć mĂĄr csak emlĂ©k. A kis harangot tavaly kötöttĂ©k egyĂŒtt â anya Ă©s lĂĄnya.
A csomĂłk karĂĄcsonyfĂĄra kerĂŒltek, ajĂĄndĂ©kra masnikĂ©nt, vagy csak a szĂv fölĂ© akasztva. Nem voltak tökĂ©letesek. De minden egyes csomĂłban volt valami, amit pĂ©nzen nem lehetett megvenni: idĆ, figyelem, szeretet.
Aznap este a csalĂĄd körbeĂĄllta a fĂĄt. Nem szĂłlt zene. Nem szĂłltak szavak sem. Csak a csomĂłk beszĂ©ltek â mindegyik a maga nyelvĂ©n.
Ăs a fa alatt egy kis dobozban ott volt egy Ășjabb gombolyag fonal. Egy ĂŒzenettel:
„Kösd meg a következĆ törtĂ©neted. JövĆ karĂĄcsonyra.”
đ§ Hallgasd meg a mesĂ©t:
đŹ Te milyen csomĂłt kötnĂ©l idĂ©n karĂĄcsonyra? Oszd meg velĂŒnk a #csomokestortenetek hashtag alatt!