Csomók Karácsonyra

Kint hó esett. Csendesen, puhán, mintha az ég is lassabban venne levegőt. Odabent egy házban gyertyák égtek, és a fonalak illata keveredett a fahéjjal.
Az asztalon aprĂł, szĂnes csomĂłk sorakoztak – csillagok, szĂvek, fenyĹ‘fák, harangok. Nem boltban vett dĂszek voltak ezek. Mind egy törtĂ©netet hordozott.
Az egyik csillag akkor kĂ©szĂĽlt, amikor Ăşj Ă©let Ă©rkezett a családba. Egy fenyĹ‘forma a nagypapa kedvenc szĂnĂ©bĹ‘l – azĂłta Ĺ‘ már csak emlĂ©k. A kis harangot tavaly kötöttĂ©k egyĂĽtt – anya Ă©s lánya.
A csomĂłk karácsonyfára kerĂĽltek, ajándĂ©kra masnikĂ©nt, vagy csak a szĂv fölĂ© akasztva. Nem voltak tökĂ©letesek. De minden egyes csomĂłban volt valami, amit pĂ©nzen nem lehetett megvenni: idĹ‘, figyelem, szeretet.
Aznap este a család körbeállta a fát. Nem szólt zene. Nem szóltak szavak sem. Csak a csomók beszéltek – mindegyik a maga nyelvén.
És a fa alatt egy kis dobozban ott volt egy újabb gombolyag fonal. Egy üzenettel:
„Kösd meg a következĹ‘ törtĂ©neted. JövĹ‘ karácsonyra.”
🎧 Hallgasd meg a mesét:
💬 Te milyen csomót kötnél idén karácsonyra? Oszd meg velünk a #csomokestortenetek hashtag alatt!